Cserhátit nem kell bemutatni senkinek, a dalait sem.  A jó hangosítás, a jó zenekar, és a jó előadók fontosságát, hitelességét sem.

Minimálzenekar, a klasszikus gitár-basszus-dob-szinti formáció, a cédéken hallható teljesítménytől messze lemaradva, de ez még nem lenne baj. A baj ott kezdődik, amikor a kiállás nem kiállás, az énekes nem tud belesimulni a zene sarokpontjai közé, lötyög, bizonytalan az egész. A hangosítás sem segít nekik, a kontroll persze lehet hogy jól szólt, de kifelé harmatgyenge, mint ezen a vidéken annyiszor. Durva hiba, de a műsor első felében a pergőt és az éneket inkább sejteni lehet csak. Szeretném azt hinni, hogy nem az én beszólásom hatására alakult valamit a szünet utánra, hanem a copfos tehnikus úr magától észrevette, mennyire gyenge a hang, de nem úgy festett, mint aki ilyeneken aggódik... Feltételezem, nem könnyű egy vár körbezárt udvarán hangosítani, ahol ide-oda pattog a hang, de Légrádi Tóni aranyszabálya minden körülmények között érvényes: az első a dob és az ének, aztán a többi. A hely adottsága, hogy a jó hangért középen kell állni, a szélén a vihogó, söráztatta egyedeknek úgyis mindegy. Nade forró aszfaltot lapátolni is nehéz, meg repülőt vezetni is. Ilyen ez, ezért kell mindent annak csinálni, aki ért hozzá, és az a feladata. 

Az abszolút mélypont Majsai Gábor. A google csupa jót ír róla, főleg ha a saját honlapját nézegetjük. Bevallom, nem ismerem a munkásságát, de ez nem is erről szól. Díjakat szinte bárki kaphat, nem releváns. Ezen az estén egyszerűen hamis volt, minimális a hangterjedelem, tipikus színészéneklés: az orgánum még meg is lenne egy jó előadáshoz, de az énekhang egyszerűen siralmas. Egyetlen férfiként az énekesek között inkább Horváth Charlienak adhatta volna a lehetőséget, jobban jártunk volna. Siménfalvy Ágotával nem tudok mit kezdeni, a mikrofonja sem szólt jól, és a hangja sem fogott meg. Auth Csillával is nagyjából ez a helyzet, többet vártam tőle, minthogy vele kapcsolatban azért vannak pozitív történeti előzmények.

Akik a koncerten méltónak bizonyultak Cserhátihoz, egyértelműen ők ketten: Tóth Vera és Keresztes Ildikó. Profik. Tóth Vera tökéletes volt, hangilag és mikrofonilag is. Nála könnyű belecsúszni abba a hibába, hogy az alkati hasonlóság miatt, és mert a hangszín alkamanként idézi Cserhátit, elfogultak lehetünk, de ennek semmi alapja. Tökéletes, méltó tisztelgés volt minden hangja. Keresztes Ildikó mikrofonját nem sikerült ennyire belőni, halk volt, de amit csinált, az úgyszintén hibátlan. 

Összességében a végére jó hangulat kerekedett, és Sárvár újra bizonyította nekünk, hogy méltó ellenfele - ha nem legyőzője - Szombathelynek kulturális pezsgés tekintetében.

Rövid kitérőként: Légrádi Tóni mindenki Tónija, a Déli-part legjobb gitárosa, apa helyett apa, tanár helyett tanár, haver helyett haver. Balatonboglár környékén talán mindenki tőle tanult gitározni, lelkesedése, emberi nagysága, önzetlensége sajnos elvitte tőlünk pár éve (2000). Méltó emléket állított neki a róla elnevezett, évenként rendezett tehetségkutató Balatonbogláron, és a Lengyel-Magyar Barátság Házában látható plakett - ahol annyiszor hangosított, és bíztatott helyi fiatalokat zenélésre. A hangosítás etalonját a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban egy napsütötte rockdélutánon rakta össze nekünk, semmi különös, egy pult, kombók meg egy pár mikrofon, hangfalak, de amikor megszólaltunk, az Ibanez thrashmetal hangja olyat szólt, amilyen gitárhangot az én kezemből talán sosem hallottam. Nem tartott sokáig összerakni, és nem volt semmi csoda, csak egy olyan ember, aki beteg lábakkal is a lelkét adja bele, maximálisan, értünk, fiatalokért. Aztán egyszer szilveszterkor jött a telefon, hogy elment. Lehet, hogy ha tervezte volna, így tervezi, ilyen fricskával a végén. 

Szerző: Pannon Puma  2009.07.24. 23:45 3 komment

Címkék: sárvár cserháti emlékkoncert légrádi tóni

A bejegyzés trackback címe:

http://bukosisak.blog.hu/api/trackback/id/tr141266899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

kortorari 2009.07.27. 08:28:14

"... az Ibanez trashmetal hangja olyat szólt..." – helyesen thrash metal. Tessék javítani! Amúgy tetszik a cikk, van benne igazság.

kortorari 2009.07.27. 08:31:36

Hozzájárulna az írás szerzője, hogy (természetesen forrásmegjelöléssel) megjelentessük a cikket a mi blogunkon is? (Egyik fő profilja a releváns publikációk archiválása).

Pannon Puma · http://bukosisak.blog.hu 2009.07.27. 18:53:34

kedves kortorari,

köszi a javítást, beszúrtam. természetesen hozzájárulok, sőt, nagyon köszönöm a lehetőséget.