Az Állatvédelem ma Magyarországon - nyilvános fórum, 2009. október 14.


Résztvevők:

Vendégeink, akinek köszönjük az érdeklődést, valamint:

dr. Czerny Róbert, civil állatvédelmi ombudsman, a fórum előadója

dr. Takátsné dr. Tenki Mária, képviselő, a fórum háziasszonya

Schimmer Győző, a példaértékű celldömölki Ebrendészeti Telep vezetője

György István és György Gábor, a Szombathelyi Civil Kerekasztal Személy- és Vagyonvédelmi Szekciójának képviselői

 dr. Varjú Gábor állatorvos, a Szombathelyi Állatkórház vezetője

Kőszegfalviné Pajor Klára, a Szombathelyi Civil Kerekasztal vezetője

Neu Aladár, a Spartacus Horgászegyesület elnöke

 

A Fekete István Állatvédő Egyesület képviseletében:

Vértesi Andrea elnök

Pap Márta, a fórum fő szervezője

Bán Andrea

Csollányné Horváth Kriszta

Krappel Gábor

Trenyik Zsoltné Szekeres Eszter

Tölgyesi Judit

Kronekker Veronika

Németh Ildikó

Finta Bálint

Nagy Tímea

Dorgai Kármen

Trenyik Zsolt


Akiket vártunk, de nem vettek részt a fórumon, illetve az érdemi vitában:

dr. Ipkovich György, polgármester

dr. Szele Györgyi, az Igazgatási Osztály vezetője

Tóth Imre, a Vásárcsarnok vezetője (a Gyepmesteri Telep üzemeltetője)

több meghívott képviselő

 

2009. október 14-én a városháza nagytermében a Fekete István Állatvédő Egyesület fórumot tartott Állatvédelem ma Magyarországon címmel. A fórumra meghívást kapott az előadón és az egyesület tagjain kívül a (szakmai vagy a témában érdeklődő) nagyközönség, és különösen a város vezetése, hiszen a tervezett két nagy téma közül az egyik a helyi Gyepmesteri Telep sorsa lett volna, amelynek érdemi tárgyalásához érthető okokból meghívtuk a döntéshozók mellett a jelenlegi üzemeltetőt is. Részvételükkel sajnos nem tisztelték meg a fórumot, illetve néhányuk a közönségnek fenntartott rész leghátsó sorában helyet foglalva passzív szemlélőként figyelte rövid ideig az eseményeket. Pedig tanulságos volt a viszonylag hosszúra nyúlt tanácskozás. Az előadó több olyan jogi ellentmondásra, eljárásbeli hiányosságra, sutaságra felhívta a figyelmet, amelyet például egy jegyzőnek, mint szakhatóságnak illik tudnia, kötelessége figyelembe vennie. Tóth Imre, a Vásárcsarnok vezetője és Szele Györgyi, az Igazgatási Osztály vezetője annak ellenére passzív maradt, hogy egy korábbi, informális beszélgetésen - ahol jelen volt Németh Kálmán alpolgármester is - ezt a témát már boncolgattuk együtt, és a folytatásban is megállapodtunk. Ezen a délutánon sajnos nem hogy érdemi vitára nem került sor a gyepmesteri feladatokkal kapcsolatban, hanem egy odavetett mondatra nem méltatták az egyesület tagjait, illetve az előadót, akinek ez a téma a szakterülete - talán éppen ezért.

A fórum nagy része az illetékesek távolmaradása miatt általános állatvédelmi kérdésekről szólt, szóba kerültek konkrét jogesetek, konkrét szervezetek, a radikális és mérsékelt állatvédők közti ellentét, a halászható halakra vonatkozó előírások változtatásának a szükségessége, a bürokrácia gyakori tehetetlensége, tévedése az ilyen ügyekkel kapcsolatban. Az előadó többször felhívta a figyelmet a Büntető Törvénykönyv, a Polgári Törvénykönyv és a helyi szabályozások problémájára, illetve arra, hogy a civil szervezetek, különösen együttműködve, milyen szerepet vállalhatnak az esetleges szabálysértések, törvénysértések feltárásában, végigvitelében.

A majdnem öt órás fórum alatt meggyőződésünk szerint sok olyan információ elhangzott, amely hasznára válhatott volna egy megyei jogú város vezetésének, képviselőinek, hiszen akkor várhatjuk el a szélesebb körű szemléletváltást, ha egy - bármilyen korlátozottan, de - anyagi eszközökkel rendelkező város példát mutat, ahogyan példát mutat Pécs, Szeged, Kecskemét, vagy hogy kisebbeket is említsünk, például Tapolca, ahol ürülékgyűjtő szettekkel vannak az utcai hulladéktárolók felszerelve. A napirendben szerepelt több olyan pont, amely a város mindennapi életének a komfortosítására, összehangoltabbá tételére vonatkozott volna, de ezekről ilyen felállásban nem volt értelme beszélni, hiszen az egyesület tagjai például abban, hogy a futtató nem egy elkerített (vagy el sem kerített) füves placc, egyetértenek. Budapesten több kerületben is találtunk már olyan futtatót, amely egy komolyabb agility-pályával vetekszik, van vízcsap, közvilágítás, és természetesen bekerített - bár enélkül a fővárosban nyilvánvalóan nem képzelhető el ilyen objektum.

Pedig a gyepmesteri telepek kérdéskörében is lett volna mit átbeszélni, még ha a város valamilyen okból elzárkózik is a telep üzemeltetésének kiadásától. Nyilvánvalóan anyagi kérdésről is szó van, hiszen országos példákból is látszik, hogy ahol az önkormányzat nem áll az ügy mellé, és nem finanszírozza legalább a telep rezsiköltségeit (beleértve a bérköltséget, a közüzemi számlákat, illetve az elhullott állatok elszállításának díját), nem működik a modell. Ott azonban - és van erre jónéhány példa az országban, Szombathelynél adott esetben kisebb településeken is -, ahol ez a szemléletváltás megtörtént, működik a dolog. Süth Miklós egy a kecskeméti Gong Rádióban elhangzott beszélgetésben világított rá arra, hogy a "klasszikus", ma már EU-konformnak nem nevezhető szemlélet szerint az önkormányzat mindössze potenciális fertőzés- és egyéb veszélyforrást lát a kóborló illetve elhullott állatokban. Utóbbiak esetében ez nyilván indokolt. Egy elszökött vagy kirakott kutyáról a 21. században felelősen gondolkodó embernek már nem az kellene, hogy eszébe jusson, hogy az állat biztosan fertőzést terjeszt, vagy megtámad mindenkit, aki az útjába kerül. Ez olyan kényszerképzet, amit biztos, hogy statisztikák sem igazolnak. Az egyesület tucatnyi - valószínűleg kitett - kutyát fogott be erdőszélen, városban, faluban, és ezeknek az állatoknak - ha még időben, a lelki károsodást megelőzően a látókörünkbe kerültek - esze ágában nem volt támadni, sőt, egy jó szóért, egy jutalomfalatért általában örömmel ugranak az autóba, és pihenik ki a traumát.
Sokkal inkább arról van szó, hogy egy mai felelős gondolkodó észreveszi, hogy az az állat maga van veszélyben (mondjuk ki: veszélybe sodorta az, akit addig gazdájának hitt), hiszen egy négysávos út közepén, vagy egy lakott területen, ahol talán lapáttal, vasvillával akarják móresre tanítani a betolakodót, nehéz nem érteni, hogy milyen stressznek van kitéve. Az ilyen állatban az állatvédő, az állatbarát nem a veszélyforrást látja, hanem egy élőlényt, akit véd az "állatvédelmi törvény", amely büntetni rendeli a "rossz gazdát", vagy ha valóban kitették, állatkínzásért eljárás megindítását teszi lehetővé ellene. A menhelyek valóban zsúfoltak, de az állatot büntetni adott esetben altatással akkor, amikor a gazdája büntethető lenne, hiszen törvény mondja ki, logikátlan lépésnek tűnik.

Az este csattanója, hogy az egyesület tagjainak látókörébe került három kutya, akik közterületen, szabadon tartózkodtak. Hosszú próbálkozás után sem sikerült elérni a Gyepmesteri Telepet, pedig az egyesület több tagja befogta a kutyákat, tehát csak a kaput kellett volna kinyitniuk, ami - tekintve, hogy szolgálati lakás tartozik a telephez - talán nem lett volna nagy fáradtság. Sajnos a telefonjuk ki volt kapcsolva, így fél órás fejtörésbe, és valószínűleg komoly telefonszámlába került kideríteni, hogy a befogott állatokat az egyesület tagjai közül ideiglenesen be tudja-e valaki fogadni, esetleg az állatkórház - alapos vizsgálat és csipleolvasás után - el tudja-e helyezni reggelig, amikor is kezdődik a "hivatali idő", és az állatok gazdái, ha van még, kereshetik a kutyáikat.

Az útbaigazító táblával sem jelzett Gyepmesteri Telepen.

Szerző: Pannon Puma  2009.12.28. 15:08 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bukosisak.blog.hu/api/trackback/id/tr111628375

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása