Hétrétország 2011. augusztus 14. (Vendégek napja - Felvidék)
15:00 Őriszentpéter, Játékszín
Szalóki Ági: Gingalló

Szalóki Ági - ének
Lamm Dávid - gitár
Kovács Zoltán - bőgő
Dés András - ütőhangszerek
Juhász Gábor - gitár
Szalai Péter - tabla

A szerző ismertetője a lemezről: http://www.szalokiagi.hu/download/Gingallo-ismerteto.pdf



Az Őrség olyan szeglete az országnak, amiből kevés van: enged elmerülni magában, mert nem akar több lenni, mint ami. Egy bő ezer fős város, Őriszentpéter, ami nem akar Kapolcs lenni, nem akar vásár lenni, nem akar a világ közepe lenni. A régi malomban megvan minden, ami kell, az udvaron egy lángosos csak, és ennyi bőven elég is. A Játékszín tökéletes délutáni koncerthelyszín, a forgalom zaja nem jut el odáig, a nyitott oldalakon keresztül a szellő hűsít, a tető véd a naptól.
A hangosítás, mint mindig, tökéletes. Nagyrendezvényeket megszégyenítően szól minden hangszer, az összhatás és a hangerő éppen optimális, a színpad előtt táncoló gyerekeknek és nekünk, a hátsó sorokban ülőknek is. A koncerten a nézőtér nagyjából kétharmadig telt meg, gyerekkoncerthez képest szép létszám. Az persze kicsit félrevezető, hogy a koncert a Gingalló gyereklemezre alapoz, mert ahogy Szalóki Ági is írja (lásd a fenti írását), ezek inkább családi lemezek. Gyerekeknek, felnőtteknek, családoknak. Olyanok ezek a dalok, mint a népmesék: egészen más jelentésréteget, hangulatot fog belőle a gyerek, mint a felnőtt. Másnak szól a szöveg, és másnak például Lamm Dávid gitárjátéka. A gyerekek láthatóan élvezik, lelkesen énekelik a dalokat, a közönség ifjabb csoportja láthatóan ismerte őket (mi nem, vagy amelyiket igen, azt más forrásból). Az olyan percekért a műértő felnőtt közönségnek is feltétlenül érdemes ott lennie, mint ami a Mici című dal közepén esett meg: Szalóki Ági lement a gyerekekhez körtáncot szervezni, mire a zenészek, látva, hogy most más irányt vesz a dolog, örömzenélésbe kezdtek, a nézőtéren maradt felnőttek vigasságára. A gyerekek persze körtánc, mozgás közben magukba szívják észrevétlen azt a zenei igényességet, ami a zenekar sajátja. Ha Szalóki Ági ilyen marad nekünk, amilyen most, ennyire természetes, lelkes és szerethető, ezek a gyerekek biztosan birtokolni fogják azt, amiből a zenekar munkássága gyökerezik: a magyar népzene és a költészet szeretetét.
 

Szerző: Pannon Puma  2011.08.15. 12:10 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://bukosisak.blog.hu/api/trackback/id/tr383154735

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.