Nagyjából tizennégy éve hagyta el a számat az a mondat, miszerint a magyar népdalok olyanok, mintha a kottára fröcsköltek volna pár pacát. Ma már egyértelműnek látszik, hogy ebben a mondatban, amit egyébként szolíd, nem túlzott mértékben meghülyült kamaszként fogalmaztam meg, benne van minden, amin változtatni kellett volna - és nem nekem, és talán ma is aktuális.
Óvodás koromból ilyen szempontból sok emlékem nincs, általános iskolából már annál inkább. Először is az, hogy ének szakos tanárunk talán egy sem volt.

Középiskolában persze kiderült, hogy ez nem feltétlenül lett volna gyógyír a bajra, mert magasabb szinten van elcseszve ez az egész történet. Ritecz Erika tanárnővel mindenesetre megtanultunk kottát olvasni, írni, ami nem, volt haszontalan, csak az érzelmi fejlődésben nem sokat használ, amire pedig általános iskolában a gyereknek igencsak nagy szüksége lenne. Aztán felsőben Nagy Józsi bácsi képe tűnik fel, aki két doboz Fecske és két konyak között megtartotta az órát. Ha százszor nem énekeltem el neki a Föl, föl, vitézek című dalt szöveggel és szolmizálva (ilyen szinten miért perverziója az oktatásnak a szolmizáció, máig nem értem...), akkor egyszer sem. Bemagoltunk egy-egy dalt, úgysem emlékezett rá, mi volt előző órán.
Pedig nem voltam talán antitálentum, mint ahogy sokan mások sem. A lengyeltóti Tavasz Kórusban énekeltem pár évvel később, sőt, úgy emlékszem, még egyetemista koromban is visszatértem ide egyszer. Ennek persze a népzenéhez sok köze nem volt.
Középiskolás a kilencvenes évek második felében voltam, akkoriban már komolyabban vették, hogy szakos tanár tartsa az órát. Hogy a tantervet és a
tananyagot ki és milyen elvek alapján határozta meg, nem tudom, de hogy élő gyerek közelében nemigen volt, és Kallós Zoltánról, Halmos Béláról sose hallott, az  valószínűsíthető. Persze a tanári szabadságba talán belefért volna, hogy élővé tegye az órát, az anyagot, ahogy a zene is él (jó esetben).

Csabai Lászlóné tanárnő két (vagy csak egy) évig bírta velünk, nem sikerült élményszerűre ez az idő. Aztán tanárváltás, semmi változás. Énekeltük együtt vagy nem énekeltük feleléskor egyedül a "népdalt". Isteni volt.
És akkor jött a bumm. Akkoriban a Kutyaütők zenekarral nyomtuk a rockot, mellettünk a Rovarláda zenekar. Farkas Dávid barátomtól kaptam egy Zurgó kazettát (igen, akkor még kazettán volt a zene). Olyan sodrása talán egyetlen más zenének nincs, mint a moldvai csángómagyarokénak. Lenyűgözött, rongyosra hallgattam. És itt vált nyilvánvalóvá, hogy amit ének-zene órákon eddig hosszú évek alatt az iskolában műveltünk, mekkora kudarca volt a rendszernek. Bartók, Kodály, Pesovár Ernő, táncház-mozgalom? Ezek az emberek, mozgalmak az élő népzenét tapasztalták meg, és próbálták átmenteni. Erre nekünk odarakja az iskola a kottát. A népzene nem kotta. Persze le lehet írni úgy ahogy, de tessenek már megpróbálni lekottázni Majorosi Mariann vagy Zerkula János dallamait. Nem fog menni. Ahogy az sem fog menni, hogy kottából bárki megszeresse ezt a zenét. Soha egyetlen hangot nem mutatott senki belőle, és ez a nagybetűs CSŐD. Olyan ez, mintha egy festmény helyett a festő vagy más által készített grafitceruzás skiccet mutogatnánk a gyereknek, és még azt is hazudnánk neki, hogy ezzel most neki be kell fogadnia, mert ez a miénk. Egy túrót az a miénk. Hatos betűmérettel a népdal kottája alatt, hogy Kalotaszeg? Eszik azt, vagy isszák? Megmutatjuk képen a brácsát meg a Palatkai Bandát? Vagy még azt sem...
Persze dönthet úgy bárki, hogy neki ez nem kell. Nem ebbe születünk bele, legtöbben nem ebbe nevelődünk. Manapság Kiscsillagra meg goa-partira járunk nagy tömegben.
Nem szeretem a túlzott magyarkodást, el lehet lesni Csík Jani bácsitól, hogyan kell szerényen profinak, elhivatottnak lenni, de aki egyszer megérti ezeknek a dallamoknak az ízét, a tánc örömét, és persze legjobb esetben a kettőt együtt, nem tud szabadulni. Sokan vagyunk, akik erre rezonálunk. Lehet csodálni az ír géppuskalábat, tetszhet a flamenco, de valahogy mégis ez a miénk igazán. Egy próbát mindenkinek megérhet.

Szerző: Pannon Puma  2011.09.05. 12:35 Szólj hozzá!

Címkék: oktatás magyar népzene táncház

A bejegyzés trackback címe:

https://bukosisak.blog.hu/api/trackback/id/tr353203939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása