Röviden a sztori: erdőn-mezőn sétáltunk két boldogan, felszabadultan futkározó kutyánk társaságában, amikor egy terepjáró közeledett. Megfogtuk a kutyákat, nehogy elé menjenek, de az autó megállt, és egy magát vadásznak mondó fickó gyakorlatilag elzavart minket, mondván, hogy vadászat folyik, és majdnem lelőtték őket, és különben is, azonnal menjünk onnan.

 

Namost a naív állampolgár, akinek az iskolában a sok hasznos tudnivaló mellett ilyen haszontalanságokat persze nem tanítanak, minek is, elkezd gondolkodni. Vannak a szántók, némi erdősávok, egy földesút, meg mezők itt-ott, ahol meghagyták, és nem sétálhatunk kedvünkre a kutyákkal. Miért nem? Az említett helytől párszáz méterre néhány ház található, lakóház. Hogy lehet itt vadászni egyáltalán? A földesút mellett, nagyjából ahol a terepjáró megállt mellettünk, kerítéssel körbezárt kertészetféle van, kettő is talán, emberek mászkálhatnak. Hogy lehet pláne itt vadászni? Ha már vadásznak, és az említett helyhez, ahonnan a terepjáró jött (a kutyák hallótávolságból éppen felénk igyekeztek) egyetlen út vezet, miért nem szúrnak le három könyökmozdulattal egy táblát, hogy hé, ne menj erre tovább, mert baj lehet...

 

Sok a kérdés, naív a kérdés. És akkor ássuk bele magunkat a tudományba. Először is van itt néhány jó link, például: www.vadaszokduvadak.tvn.hu/, vagy ez: www.vadaszokduvadak.tvn.hu/

 

Kutya legyek, ha elsőre összeállt a kép, ezért gondoltam az a legbiztosabb, ha egy vadásztól kérdezem meg, hogy mi is a helyzet. A szombathelyi erdészet kedves munkatársnőjétől kaptam egy telefonszámot, sikerült is az urat elérnem. Tulajdonképpen nem mondhatok semmi rosszat a beszélgetéssel kapcsolatban, azt leszámítva, hogy felháborítónak és abszurdnak tartom az elhangzott tényeket.

 

Mert van ugye a vadászati törvény, mint főszereplő. Ezt a törvényt valaki megalkotta, valaki elfogadta, és valaki kihasználja minden kiskapujával és fogyatékosságával együtt. Lendüljünk túl azon a ponton, hogy kell-e vadászat, mint tevékenységre szükség van-e egyáltalán. Nyilván igen, hiszen módszeresen kiirtotta az emberiség mind a vadak élőhelyének jó részét, mind azokat a ragadozókat, akik a most vadászott vadak létszámát kordában tartották, és elvégezték a természetes szelekció elve által rájuk rótt verejtékes feladatot. Tehát vadászatra szükség van, ezt nem kérdőjelezhetjük meg, ha még nem borult el az agyunk a gőz nyomásától.

 

Azt szinte gondolkodás nélkül el kell ismernünk, hogy a hivatásos vadászok fontos és hasznos munkát végeznek, hiszen miért éppen a vadállomány lenne olyan kivételezett a földön, amely nem igényli a törődést. A probléma ott kezdődik, ahol a hétvégi autósok problémája, miszerint valószínűleg tízezres nagyságrendű civil rendelkezik vadászengedéllyel. Magyarországot bizonyos szélsőséges nézetek szerint nem az állam, hanem az egyházak és a civilek működtetik, tehát ilyen szempontból nyilván áldásos lehet a tevékenységük, amennyiben hozzájárulnak a vadgazdálkodást hivatalosan, foglalkozásszerűen művelő szakemberek munkájához. Ez az írás nem is ezt az eredményt, fáradozást vonja kétségbe. Hanem azt, hogy ebben az országban pár tízezer ember a törvényerejénél fogva olyan privilégiumot élvez, ami abszurd. Nem először írom ezt a jelzőt,és nem is utoljára. Abszurd. Tessék, még egyszer.

 

Van ugyanis a kutya. Bizonyos vadászok szerint (lásd: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9100013) a kutya háziállat. Háziállat addig, amíg más kutyája. Legyen az vizsla, labrador, tacskó (ezek vadászkutya-fajták, ha maguk az egyedek nem is azok). A vadász kutyája vagy nem háziállat, vagy olyan háziállat, ami tulajdonképpen disznó, aki egyenlőbb. Mert a tényeket lecsupaszítva, és nem kiforgatva, de megfelelő lencsén keresztül nézve jelenleg a belterületeket kivéve az ország a vadászok kutyáink a hatalmas kutyafuttatója. Ők ugyanis nagyon jól tudják, hogy a kutyának, pláne az ilyen fajtáknak nem elég az udvar, vagy a városokban - és talán kizárólag nagyvárosokban - kialakított "futtató". Nem extrém a példa: egy mozgássérült-segítő labrador, egy állatasszisztált terápiát végző nagytestű kutya egész nap stresszben van, hiszen munkakutya, feladatot végez. Milyen jó lenne neki, ha a város szélén található mezőn az egész napi stresszt legjobban ellensúlyozni tudó ősi ösztöneinek hódolhatna: futhatna kedvére dombon föl, lejtőn le, fák között, bokrok között, patakban gázolva, ahogy csak az erejéből telik. Nem sok ez, fél óra talán. És nem teheti meg. Mert a gazdája nem teheti meg, hogy megadja neki a lehetőséget. Mert tilos, mert valaki megvette ezt a jogot.

 

Ebben az országban eladták azt a jogot, hogy az ember, a főnök, a falkavezér kimenjen a természetbe, az erőbe-mezőre a falkával, most már nem vadra vadászni, mint régen, hiszen otthon vár a prémiumtáp a dobozban, hanem élményekre. Mindenki tudja, a vadászok a legjobban, hogy egy ilyen kutyának (mondjuk, hogy minden kutyának a pamacsokat kivéve) a vadak szaga, az eső szaga, a patak által kihordott mindenféle dolog olyan, mint a vadásznak a vadászat maga. Nem a gyilkolás a lényeg, olvassuk a fórumon. Elhiszem. A kutyának sem a gyilkolás a lényeg (egy nem vadászatra képzett kutyának valószínűleg nincs is indíttatása megölni a vadat). Egyrészt a kutyát, ha felelős a gazda, és a kutya legalább alapengedelmességi szinten képzett, vissza lehet hívni. Másrészt egy kutyának esélye nincs megfogni a vadat, ha inaszakadtából hajt egy nyulat például, akkor sem. Nem az ő terepe, hiszen nem ott él.

 

Ha a kutya kiteszi a lábát az udvarból (lakásból), kolonc vagy póráz a nyakába. Abszurd (már megint ez a szó...). Nyilván azért megyek a kutyával a mezőre, hogy pórázon, lábnál vezessem. Mert mint említettük, valaki megvette a jogot, hogy ott vadásszon, hogy eldöntse, hogy oda ki teheti be a lábát. Vegyük azt az extrém esetet, hogy a kutyám megfogja a nyulat (nem fogja meg, mert vagy letiltom, vagy feladja a hajszát). Egy nyúl véletlenül áldozatul esik. Következő évben leadják a vadászok a jelentést a minisztériumnak a nyúlpopuláció becsült létszámával (abszurd feltételezés, hogy hiteles legyen), és azt mondják, eltűnt tavaly óta mondjuk száz nyúl. Mit jelent ez? Ha nem tűnt volna el, akkor kétszáz nyulat lehetne kilőni, de mivel száz eltűnt, csak százat engedélyeznek. Tehát a vadásztársaságnak van száz nyúl értékének megfelelő vesztesége. Ez anyagi kár, illetve jelen kontextusban helyesebb a kifejezés – hiszen a nyúlnak van természetes ellensége -, hogy anyagi haszon elmaradása. Azt hiszem, megtaláltuk a szöget a zsákban, és beleállt a seggünkbe... És azt most ne firtassuk, hogy ezt a száz nyulat a róka ette meg - legyünk megengedőek, a rókának ez a dolga, bár ha a tyúkokat viszi el a faluból, valószínűleg senki nem kártalanítja a tulajdonost -, vagy kóbor kutya, vagy olyan kutya, akit etetnek rendesen, csak kivitték az erdőbe szabadidős jelleggel futni egyet. Az nyilván abszurd, hogy a harmadik csoport ölt meg ekkora nagyságrendű állatot a röpke fél óra alatt.

 

Lenne itt több megoldás is, csak a pár tízezer vadász - hivatásos vagy hobbista - valószínűleg elég befolyásos ahhoz, hogy a jogaikat nagyon tudják, a kötelességeiket túl pedig egy lépést ne tegyenek az egymás mellett élés érdekében. Mert egy demokráciában elvárható lenne, hogy egy-egy csoport ilyen durván ne korlátozhassa egye másik csoport érdekeit, lehetőségeit. Most ugyanis arról van szó, hogy a vadászterület - és ez az összes lakott területen kívüli részt jelenti - a vadászoké, a vadaké, és a vadászok kutyáié. Ez nem sarkítás, ez így van. A vadász eldöntheti, hogy ha meglát egy idegen kutyát, kilője-e. Nem számít, hogy azon a kutyán jól látható jelzés van, mondjuk egy fényvisszaverős hám, vagy a gazdája ott megy, bár kicsit lemaradva. A kutyának szabadon nincs joga ott lenni, ez az alapállás. Tehát ha ott van, szálka a szemünkben. Ha fertőzést terjeszt, kilőheti a vadász. Sasszeme van nyilván, egy mozgó optikai hipergyors vegyilabor, hogy 50-100 méterről megállapítja, hogy terjeszt-e fertőzést. Vagy ha vadat üldöz. Egy vadat üldöző, fényvisszaverő hámban rohanó kutya nagy eséllyel gazdával van (ha nem, akkor meg feltételezhető, hogy véletlenül elszökött), és semmiféle kárt nem tud tenni a vadban.

 

A megoldást meg lehetne találni, hogy mindenki demokráciában érezze magát. Legyen minden vadásznál kötelezően kábítólövedék, és csak azzal lőhessen kutyára/macskára, ha már rálő. De ha mellélő, és a kutya nem egy elvadult csavargó - akinek talán van joga fenntartani magát, miért ne lenne, ha kell, nyúllal, mint a róka -, meg fog ijedni, és felhagy az üldözéssel. Vagy ilyen helyen kötelező legyen a kutyásnak fényvisszaverő hámot rakni a kutyára. Két egyszerű megoldás, kombinálva is alkalmazható.

 

Ugyanakkor említsük meg, hogy a kutyásoknak vannak olyan bevált területeik, ahova rendszeresen járnak. Nyilván nem cél, hogy a kutyát olyan erdőbe vigyem, ahol lépten-nyomon emberekbe botlunk, hiszen a kutyának ebben a helyzetben nem ez az inger kell, másrészt figyeljünk egymásra, ne zavarjuk egymást. Engem ebben a helyzetben ugyanúgy zavar egy szendvicset majszoló túrázó, mint őt esetleg az én kutyám. Le kell tiltanom a kutyám, rendszabályoznom kell egy olyan helyzetben, amikor éppen a szabadság, az ősi energia levezetése a cél. Ezt a helyzetet megpróbálom elkerülni olyan terület kiválasztásával, ahol erre a találkozásra kicsi az esély. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy a mezőre egy szocializált, engedelmes kutya való-e inkább, vagy a bicikli/robogó/quad, esetleg egy szemetelő, ordibáló, vagy csak hangosan beszélgető túrázócsapat. Egy kutya nem tesz kárt a természetben, hiszen valahol mélyen a természet része, sokkal inkább, mint az ember a maga önteltségével és túlintellektualizált, ugyanakkor sokszor annál kevésbé kulturált viselkedésével, gondolkodásával. És aki erdőben futtatott már kutyát, az tudja, hogy nincs is olyan mélyen az az ősi szabadságvágy, amely keveredik – elvárható, hogy keveredjen - a falkavezér iránti elengedhetetlen tisztelettel. Vannak kiképzési módszerek, amelyek a kutya falkaállat, farkastól eredő voltát hangsúlyozzák, erre építenek. A kollektív tudás bizonyos érdekek miatti ellentmondásába keveredünk...

 

Természetesen a kutya gazdájától elvárható az a szintű tudatosság, amelyet mi minden esetben megpróbálunk alkalmazni: ha nem látom a kutyát, visszahívom; ha a kutya olyat tesz, ami nem helyes a természet szempontjából, letiltom; ha véletlenül mégis emberekkel találkozunk, visszahívom, és pórázon tartom, amíg szükséges. Megjegyzem, egyetlenegyszer sem találkoztunk vaddal úgy, hogy a vad veszélyben lett volna. A vadat nappal zavarni pedig viszonylag nehéz, bár az említett turistacsoport valószínűleg nagyobb stressz egy vadállatnak, mint egy békésen rohangáló, szimatoló kutya. Több, mint két év alatt egyetlenegyszer találkoztunk őzzel, amikor egy mozdulattal eltűnt szem elől, mi jobban megijedtünk, mint ő... Erre lehet mondani, hogy nem mindenki tartja ezt be. Ha soha a történelemben nem lett volna olyan, hogy egy vadász lelőtt egy embert, én is bíznék a törvényben és a vadászokban. Nem jó az általánosítás, és nem a tiltás a legjobb megelőzés. El kell érni, hogy rendben legyünk egymás mellett. Tiltsuk ki a turistákat, mert egy részük szemetel. Vagy a rókákat, mert biztos volt már egy róka legalább a történelemben, ami megtámadott egy embert. A farkasok, medvék már rendben vannak, illetve (mert) nincsenek.

 

Abszurd a helyzet. Abszurd, hogy a valószínűleg legalább akkora, a kutyáját tudatosan tartó csoport a természetes élőhelyeken - ahol minden és mindenki jelen lehet, csak éppen kutya és macska nem - minden jogától meg van fosztva, mert egy másik csoport lobbiereje egy olyan törvényt hozott létre, amely mérlegelés nélkül, megengedő feltételek nélkül, a kompromisszumra, a békés egymás mellett élésre való törekvés leghalványabb szikrája nélkül kitilt az ország területének nagy részéről mindent, ami az anyagi érdekeit veszélyeztetné. A róka is veszélyezteti a nyulat, de a rókaszaporulat hasznos, mert szép bundája van. A képlet világos.

 

Utóirat 1: a "vadászati törvény":

 

1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról (http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=99600055.TV)

 

Szerző: Pannon Puma  2009.07.09. 23:02 Szólj hozzá!

Címkék: vadász nyúl kutya erdő mező vadászat kutyafuttató vaddisznó vad póráz szántó vadállat kutyafuttatás kolonc

A bejegyzés trackback címe:

https://bukosisak.blog.hu/api/trackback/id/tr591237428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.