Kutya-baj?

A kutya az ember legjobb barátja, de szilveszterkor úgy tűnhet, hogy az ember a kutya legrosszabb ellensége. A petárdázásra a kutyával egész évben készülnünk kell, a jelszó:
ismerd a kutyádat!
Olyan mindennapi helyzetekben szerezhetünk irányadó tapasztalatot, mint a fúrás-vésés, mennydörgés, porszívózás, fűnyírás. Persze abból, hogy ezekben a helyzetekben a kutya hogyan viselkedik, nem vonhatunk le száz százalékos következtetést arra, hogy a petárdára, tűzijátékra hogyan reagál, de a kutya idegrendszerét kiismerhetjük.

Kutya-futtában?

Ilyen nem várt hatásokra nagyjából három típusú reakció képzelhető el: az egyik, hogy a kutya nyugodt marad, mintha nem venné tudomásul a dolgot, legföljebb „rendre utasítja” a zajongókat. Ebben az esetben bízhatnánk abban, hogy ez egész éjszaka így marad, de olvassuk el az első mondatot ismét, nem véletlen a megfogalmazás. Az ilyen kutyát nem feltétlenül abban kell megakadályozni, hogy elhagyja a helyét akármilyen okból, hanem meg kell védenünk az olyan petárdázóktól, akik a kutya testi épségét fenyegetik. Egy udvarban az ilyen kutya sincs biztonságban, kíváncsi lehet és megszagolhatja a bedobott tárgyat, vagy eltalálhatja a petárda, tűzijáték, és így sérülést szerezhet.
A másik reakció, hogy a kutya agresszívvé válik, támadni akar, és nincs az a kerítés, ami visszatarthatja, még ha az a mindennapokban jól is „működik”. Ne felejtsük el, hogy bár mások miatt szökik el, a jogi felelősséget az esetleges sérülésekért mi viseljük, az okozott anyagi károkat nekünk kell megtéríteni (beleértve a felmerülő állatorvosi költségeket).
A harmadik viselkedéstípus a rettegés. A kutya pánikol, és menedéket keres. Könnyen lehet, nagyon gyakran előfordul, hogy a fenyegetett kutya árkon-bokron menekülve hagyja hátra a veszélyt. Ilyenkor csak a szerencsében bízhatunk, hogy a kutyát megtaláljuk, esetleg befogja valaki, és erről tudomást is szerzünk.

Kennel vagy lakás a megoldás
 

A fenti váratlan helyzetek elkerülése érdekében azt javasoljuk, hogy az amúgy is lakásba járó kutyát feltétlenül engedjük be, ha otthon vagyunk vele, különösen indokolt, hiszen folyamatosan szemmel tarthatjuk, nyugtathatjuk. A városban, tömbházakban tartott kutyánál ez egyértelmű, az ő esetükben a séta lehet kritikus, mindenképpen hanyagoljuk a futtatót, minél kevesebbet legyünk lenne vele, és kizárólag pórázon vigyük a dolgát elvégezni!

Az olyan kutyáknál, akik nem járnak be a lakásba, de van kennel, a legjobb megoldás oda zárni őket. Ha a kennel az utcától elérhető távolságban van, be lehet dobni tárgyakat az utcáról, érdemes eltorlaszolni a rácsos részeket, ezzel egyrészt a kutya kevesebb ingernek van kitéve, másrészt a rosszindulatú petárdázóktól nagyobb eséllyel óvjuk meg. Az eltévedt, kiszámíthatatlan pályán cikázó rakétákról nem is beszélve. Mindkét esetre vonatkozik, hogy a kutyát rendszeresen meg kell figyelni, szemmel kell tartani. Szükség esetén kérjünk az állatorvostól nyugtatót, és aki figyel az állatra (ha otthon van, akkor a gazdája, ha nincs, akkor a feladattal megbízott szomszéd, ismerős), szükség esetén adagolja a gyógyszert. Érdemes tudni, hogy a kutyák meglehetősen változatosan reagálnak ugyanarra a gyógyszerre, az egyiknél hat, a másiknál akkor sem, ha az egész dobozzal beletömnénk. Érdemes ilyenkor szakembertől segítséget kérni, hátha van hatásosabb szer.

A legsebezhetőbb helyzetben mindenképpen a családi ház udvarán, vagy kiskertben egyedül hagyott kutyák vannak. Soha ne legyünk biztosak abban, hogy a kutyát ismerjük olyan jól, hogy biztosan tudjuk, egy bedobott petárda durranása után hogyan reagál (és az a jobbik eset, ha mellette robban!). De abban sem, hogy a kerítés hathatós védelem. Ha kennel nem áll rendelkezésre, akkor garázsba, fészerbe, egyéb zárt helyre zárjuk be, ahol – főleg, ha bevisszük a saját fekhelyét, játékait –, könnyebben átvészeli ezt az időszakot.
Ha minden óvintézkedés ellenére elveszne a kutya, a helyileg illetékes gyepmesternél, illetve az egyesületnél (kutamentok.hu, Fekete István Állatvédő Egyesület, Szombathely) érdeklődhetnek.