2011. november 14-én elfogadták az állatvédelmi törvény módosítását. Minden médiaszereplő a saját vérmérséklete, piaci szerepe szerint harangozta be, van, aki tárgyilagosan, van, aki a "szenzációkat" kiemelve. Az biztos, hogy az egyik legfontosabb változás, hogy az önkormányzat kivetheti az ebrendészeti hozzájárulást ("ebadót"). Ez a pont egy  kis magyarázatra szorul, hogy mindenkinek világos legyen, mi is az ebrendészet pontosan. Több jogszabály (például az állatvédelmi törvény) kötelezettséget ír elő a gazdának, miszerint a kutyáját zárt helyen kell tartania (udvarban, lakásban), megkötve nem lehet folyamatosan tartani stb. Amikor ezek a kötelezettségek nem teljesülnek, a kutya közterületre kijut, az illetékes hatóságnak (alapesetben a jegyzőnek) gondoskodnia kell arról, hogy a kutya vagy visszakerüljön a gazdájához, vagy az erre felhatalmazott személy, szervezet biztonságba helyezze az állatot, amíg a gazda jelentkezik érte. Ez a személy a gyepmester (ebrendész). Nagyobb városokban "házon belül" megoldja ezt az önkormányzat, Szombathelyen pl. van főállású gyepmester, és a város gyepmesteri telepet tart fenn. Faluhelyen az a jellemző, hogy az önkormányzat szerződést köt egy vállalkozóval, aki ezt a tevékenységet jogosult végezni, fenntart egy telepet, hívásra kimegy a kutyáért, beszállítja a telepre, és a jogszabályban előírt ideig (vagy a gazda érkezéséig) gondoskodik róla. Az ebrendészeti hozzájárulás indokolt lehet, éppen úgy, ahogy az autókra kötött kötelező biztosítás - amiért jó esetben, ha nem szenvedünk és nem is okozunk balesetet, nem kapunk cserébe semmit - hiszen egy-egy ilyen kiszállás az önkormányzatnak komoly tízezrekbe kerül, a vállalkozónak ugyanis vannak költségei (speciális felszerelés, jármű, benzin, a telephely fenntartása, az állat orvosi vizsgálata, etetése, a gyepmester munkadíja, bérterhei stb.) Ezt a költséget az önkormányzat az - alkalmi vagy rendszeresen - felelőtlen gazda helyett fizeti meg a vállalkozónak. Probléma akkor lehet, ha a hozzájárulás beszedése ellenére sem változik az a helyzet, és a rendszeresen felügyelet nélkül közterületen kódorgó kutyák továbbra is kinn maradnak, veszélyeztetve elsősorban a saját, de más testi épségét is. A kutyatartók oldaláról nézve az évi legföljebb hatezer forint egyéni teherbírástól függően lehet sok és kevés is. A kevés pénzből élő felelős kutyatartók számára nagy teher lehet, ugyanakkor más megközelítésben 9-10 doboz cigaretta ára évente, ami így nézve nem sok. A hozzájárulás bevezetésekor - ha az önkormányzat él a lehetőséggel - biztosan lesznek olyanok, akik inkább kiteszik az állatot. Az állatvédő szervezetek évek óta tehetetlenek az ilyen esetekkel kapcsolatban, ha ehhez a most is jelentős létszámhoz még ez a plusz kitett létszám is hozzájön, nagy problémák lehetnek. Jákon néhány hete egy hét alatt öt kölyök került az utcára, legalábbis amiről tudunk. Minden esetben feljelentést teszünk a rendőrségen, és reméljük, hogy a felderítés egyre hatékonyabbá válik. Ebben a jegyzőknek is komoly szerepet kellene vállalniuk, de legtöbbször a passzív, olykor egyenesen ellenséges a hozzáállásuk.
Ha az önkormányzat kötelezővé teszi hozzájárulás fizetését, lesznek kivételek. Az első tervezetben az őshonos magyar fajták nem voltak benne, de tulajdonképpen érthető, hogy bekerült, hiszen hungarikumokról van szó. Másrészt az ilyen kutyákat tartókat pár évtizeddel ezelőtt is megillette a kedvezmény. A másik fontos csoport az ivartalanított kutyákat tartók. Jelenleg ez az állatvédők (és a felelős állattartók) egyetlen eszköze, amivel ha nem is látványosan, de el tudnánk indulni a normális, kezelhető kutyalétszám felé. Egyetlen más biztos megoldás nincs, ezt a több éves tapasztalat mondatja velünk. A törvény az ivartalanítás árát nem szabályozza, ez a beavatkozás nagyobb testű szuka kutyánál 15-20ezer forintba kerül. Ha az önkormányzat a maximális hozzájárulást szedi be, gyakorlatilag három év alatt "megtérül" a műtét ára. A harmadik nagyon fontos mentességet élvező csoport az állatvédő szervezetektől, menhelyről örökbefogadott kutyák. Ez talán ellensúlyozza valamennyire azt, hogy a hozzájárulás bevezetéskor biztosan még gyakrabban elő fog fordulni, hogy kitesznek állatokat. Ugyanakkor az állatvédők fő problémáját, hogy a nagytestű, idősebb kan kutyákat (ők a legveszélyeztetettebb csoport) gyakorlatilag lehetetlen örökbe adni, ez sem fogja megoldani.  Ennek ellenére nagyon fontos ez a kedvezmény, hiszen ráirányíthatja a kutyát tartani szándékozók figyelmét az elhagyott, de még jól kezelhető, szocializálható állatokra, akik ahelyett, hogy szaporítóktól, "kutyagyárakból" vesznek állatot, talán elgondolkodnak az örökbefogadás lehetőségén.
A végleges változat tartalmazza az összeírási kötelezettséget, ami az előzetes verziókból hiányzott. Ahhoz, hogy a jogszabály igazságos legyen (egyáltalán legyen értelme), ez feltétlenül szükséges. Jelenleg a fő probléma azokkal az állattartókkal van, akik még a kötelező veszettség elleni éves oltást sem adatják be a kutyájuknak. Ezek az állatok láthatatlanok, így persze hozzájárulást sem fognak fizetni utánuk. Az majd kiderül, hogy ez az összeírás mennyire lesz hatékony, hány olyan kutya kerül a hatóságok látókörébe, akik eddig rejtőzködtek.

Azt szokták mondani, hogy minden jogszabály annyit ér, amennyit betartanak belőle. Az állatvédelmi törvénnyel kapcsolatban eddig nem lehetünk túl büszkék. Biztosan lesznek jó páran, akik igazságtalannak érzik ezt a szabályozást. Aki még csak tervezi, hogy kutyát vesz magához, mindenképpen arra biztatnék, hogy állatvédő szervezettől fogadjon örökbe, nem feltétlenül a mentesség miatt, bár ez is szempont lehet, de különösen azért, mert ezzel hozzájárul egy égető probléma megoldásához.